Miután befejeztük a festést azután nem sokkal haza jött Carlisle is. Hallottam, hogy meg áll a ház előtt a kocsi a hangjából már fel ismertem, hogy Carlisle kocsija. Gyorsan felálltam és az ajtóhoz siettem még oda se értem de a szerelmem már nyitotta az ajtó.
- Szia!-üdvözöltem és megcsókoltam.
- Szia életem. Milyen napod volt?
- Unalmasan és hiányoztál. Festettünk Rossal és Edward közben zongorázott majd miután elmentél Rose és Emmett elmentek sétálni addig Edward tanított pár hangot a zongorán. Tied?
- Akkor jól szórakoztatok. Én hát szokásosan papírmunkákat csináltam de már egyre több beteg fordult hozzám az ügyeleten.
- Neked is jól telt. Nincs kedved leülni beszélgetni?
- De van. Gyere.- és megfogta a karomat és a kanapéhoz hurcolt. Leültünk és beszélgettünk de nem sokkal jöttek a "gyerekek". Mint egy rendes családban mikor leülnek a szülők beszélgetni és megjelennek a gyerekek nehogy együtt legyenek a szüleik egy kicsit. De most feldúltan jött le Emmett és Edward Rose nélkül.
- Esme, Carlisle Rose eltűnt!- mondta Emmett
- De hogy hogy mi az, hogy eltűnt?- kérdezte a szerelmem
- Írt egy levelet, hogy el kell menni pár dolgot elintézni mert most össze szedte magát ehhez.- kétségbe esetten közölte és nyújtotta a papírt Emmett.
- Ez döbbenet.-mormolta Carlisle mikor olvasta a lapot.
- Akkor mi legyen megkeressük?- kérdeztem
- Természetesen nem! Talpra esett lány. Vissza fog jönni hisz itt van Emmett is.- válaszolta ugyan olyan higgadtan Carlisle
Oda bújtam a szerelmemhez és ő át karolt. Közben Edward leült az asztalhoz és Emmett kibámult az ablakon sose láttam még ilyenek. Felálltam kibújtam Carlisle keze alól és oda mentem mellé és át öleltem mintha a fiam lenne. Carlisle minket nézett és mosolygott, hogy tényleg, hogy tőrődök vele
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése