Tulajdonképpen nem igazán örült neki Edward, hogy Rosalie is velünk van. Én ugyan úgy tekintettem rá, mintha a saját lányom lenne. Úgyis szerettem volna egy kislányt.Kaptam is kettő gyermeket. Az életem teljes volt. Férjem és gyermekeim is voltak még ha nem is sajátok csak fogadott gyerekek.
- Esme valahol van tiszta ruha?- kérdezte Rosalie
-Hálószobámban van a szekrényem onnan vegyél ki magadnak és megyünk veszünk neked.
- Oké köszönöm.
Mivel már négyen voltunk nem volt elég egy kétszobás lakás. És mivel még mindig New Yorkban voltunk nem láthatták meg Rosalit. Szóval vissza mentünk Forks-ba. Az ottani három emeletes házunk elég nagynak bizonyult. Össze pakoltunk és mentünk én és Carlisle meg Rosalie kocsival mentünk Edward inkább futott nem volt kedve Rosalieval utazni. Több idő kellett neki, hogy megszokja. Bíztunk benne, hogy hamar megszokja.De azért Rosalienak se volt könnyű ezt megszokni inkább meg akart volna halni. Segítettünk neki, hogy megszokja az új "életét". Még egyikőjük se ment suliba sokáig itt akartunk lenni szóval még nem akartuk, hogy most menjenek és pár év múlva hagyjunk itt mindent. Carlisle se ment dolgozni itthon voltunk mind a négyen. Rosalienek segítettem berendezni a szobáját. A falat halvány lilára festettük vettünk bordó szőnyeget és fehér bútorokat. Neki is alakítottunk ki olvasó sarkot.
Már lassan 4 éve vagyunk együtt így négyen. Rosalie ma egyedül akart vadászni menni. Persze simán elengedtük. De azt nem gondoltuk sose, hogy nem egyedül jön vissza. Egy férfit hozott a hátán. Magas volt és kishíjján haldokolt. Most nem Carlisle változtatta át hanem Rose. A neve Emmett volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése