Minden nap szomorúan mentünk keresztül azon az emeleten ahol Rose szobája van. Mondanám, hogy az idő múlásával elviselhetőbb, hogy elment de hazudnék. Én a kanapén nézegettem a munkám miatt a ház katalógusokat Carlisle mellettem nézte a tévét, Emmett házit írt és Edward a zongoránál próbált dalt írni. Mikor Edward elkezdett mosolyogni értetlenül bámultunk rá mikor mi is megéreztük, Rose szagát. Felugrottunk de Emmett gyorsabb volt már az ajtónál állt. Mikor belépett Rose.
- Szerelmem?-kérdezte a szokatlan lágy hangon Emmett.
- Emmett!! Szerelmem sajnálom.-kimondta és a nyakába ugrott.
- A lényeg, hogy itt vagy!
- Esme, Carlisle sajnálom vagy vissza mentem Rochesterbe kellett mennem.
- Miért drágám halára rémítettél minket?- kérdeztem
- Üljünk le ehhez.
- Valami baj van?- kérdezte Carlisle.
- Elmentem azért , hogy megöljem Royce-t és a barátait akik bántottak. De a vérüket nem ontottam. Ruhát loptam. Carlisle... sajnálom..
-Semmi baj megértjük! Megérdemelték.
- Rosalie, Emmett tessék itt egy kulcs. Menjetek el Esme szigetére kell egy kis kikapcsolódás nektek.
- Köszönjük.
Rosaliék összepakoltak és elindultak. Holnap lesz a szülinapom és elmentek ők is és Edward is pár napra. Egyedül maradtunk a szerelmemmel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése