Új:')

- Jól van drágám ne húzd fel magad! Ha nekem sikerült túllépnem és megbocsájtani akkor neked is.Elvégre ha nem tette volna akkor talán most nem is lennénk együtt. 
- Oké kicsim. Na gyere ide ..

És szorosan magához ölelt. Olyan jól esett, hogy ilyen gyengéd volt velem és mindenben segített. Olyan gyorsan mentek itt a napok, hogy pillanatok alatt már augusztus 19.-e lett az esküvőnk napja. Nem akartunk nagy felhajtást kelteni az esküvőnek ezért csak szimpla egyházi esküvőnk volt. Ott volt Carlisle összes barátja és Edward. Én egy vajszínű ruhában voltam Carlisle pedig egy fekete öltöny és nadrág.Nagyon hamar elment, és Carlisle még nász ajándékot is tartogatott nekem!          

Egy két órán belül ott is voltunk New Yorkban. Carlisle leparkolt és be mentünk a szállodába. 
-Üdvözlöm uram és kezét csókolóm hölgyem. Hányas szobát szeretnék?
- Foglaltattam egyet Cullen névre. 
- Meg is van a hetes szoba a maguké. Érezzék jól magukat nálunk. 
- Köszönjük. 
Fel mentünk és láttam, hogy a szobánk egy nappalira nyílt és onnan nyílt a háló és a mosdó. 
- Oh szóval itt leszünk a héten. 
- Igen tetszik? Még át mehetünk máshova is. 
- Nem! Nagyon   jó lesz itt. Be mennék a hálóba ki pakolni.
- Rendben én akkor kipakolom a táplálékot és fel frissítem magam. 
- Oké. 
Be mentem és kipakoltam. Hallottam, hogy Carlisle be csukja az ajtót a mosdóba. Gondoltam Gyerünk Esme menj be! Nem de hogy is még zavarban lesz! 
- Esme drágám kihez beszélsz?-szólt kuncogva Carlisle. 
- Ja én ő csak a ruhámhoz. 
Most ő állt ott egy nadrágban. 
- Gyere menjünk TV-ni. 
- Rendben. 
Leültünk és néztük a TV-t. 
- Esme ne vedd tolakodásnak de te, hogy és miért haltál majdnem meg? 
- Hallani akarod? 
- Igen ha csak nem érint kellemetlenül. 
-Oké mondom! Úgy kezdődött minden, hogy mikor minden barátnőm férjhez ment én úgy döntöttem, hogy elköltözök és tanárnőnek tanulok. Persze édesanyámék nem engedtek el. Volt a családunknak egy közeli barátja Charles Evenson. Sokáig udvarolt nekem míg meg kérte a kezem. Nem mondtam nemet. Összeházasodtunk és onnantól kezdődött minden. Az állandó verések. Volt mikor azért kaptam mert épp rossz napja volt. És volt mikor csak úgy "hobbiból" vert. Volt mikor megerőszakolt és volt mikor a szemem előtt csalt meg folyton más nőkkel. Mikor valami ünnepségre mentünk és csupa kék-zöld foltokkal tele voltam egyfolytában üvöltözött velem, hogy tüntessem el magamról azokat. Alapozókkal kentem be magam minden hol nehogy ezért is kapjak. Nem sokkal azután katonának be hívták. Nagyon örültem. De másfél év múlva hazajött és minden sokkal rosszabb lett gondolom  a streszt le vezette rajtam. Majd teherbe estem és ez miatt úgy éreztem el kell szöknöm. Gyerekemet nem nevelhetem fel ilyen környezetben. Egy másod unoka testvéremnél húztam meg magam és hadi özvegynek adtam ki magam. Kilenc hónap múlva megszültem egy kisfiút. De rá három napra meghalt úgy éreztem semmim se maradt. Ezért ugrottam le a szikláról. 
- Az a Evenson! Rohadt féreg! Hogy tehetett ilyet? Na gyere ide ilyet soha többet nem kell át élned! Mi itt leszünk neked szerelme! És vigyázunk rád.                       

Meg fogtam a kilincset de meg inogtam. Mi lesz ha nem tetszem neki? Mi lesz ha kinevet és egy buta kis lánynak fog tartani? Ezer és ezer kérdés zakatolt a fejemben de erőt vettem magamon és ki mentem! Kit valamit nagyon beszélgettek. 
- Őő... Carlisle kész vagyok! Szólaltam  meg az ajtó sarkából. 
Hátra néztek én pedig elő merészkedtem biztos voltam benne, hogy elpirultam a lábamat keresztbe tettem és a kezemet a hátamnál össze fogtam. De ő csak nézett és nézett engem. 
- Drágám? Kész vagyok! 
- Ja igen csak.... te.... gyönyörű vagy!! 
Most még jobban elpirultam és egy édes mosolyt is mutattam.  Elbúcsúztam Edwardtól és be szálltunk a kocsiba.
- Carlisle édesem tényleg tetszem? 
- Ohh az, hogy tetszel nem kifejezés úgy nézel ki mint egy angyal! Csak szárnyak nélkül. 
- Köszönöm. és újra elpirultam
- Ez lesz a legjobb hetünk. 
- Pontosan hova is megyünk? 
- New Yorkba. Akiknek be akartalak mutatni ők sajnos el utaztak Hon-Kong-ba. 
-Igazán kár de így együtt lehetünk. Egész héten!               

Nagy nehezen bele ment az éjszakába... Létezésem legjobb éjszakája volt amit eltöltöttem vele. Reggel amíg én a fürdőbben voltam készülődni ugyan úgy ki mentem egy szál törölközőben mert azt mondta Carlisle, hogy hoz nekem ruhákat. 
- Szia Edward nem láttad Carlislet? 
Edward már a konyhában ült és házi feladatot csinált. Ő nem tudott velünk jönni mert neki iskola van. 
- Azt mondta ezt adjam át neki el kellet még valamiért ugrani. 
Kezében egy doboz  és kettő szatyor volt. 
-Köszönöm:) 
- Nincsmit siess már az  utca végén van! 
Bementem. Leültem a fürdő kád szélére és megnéztem miket vett  nekem. Legtetején egy papír volt ez állt benne: 
 "Bocsánat drágám ami a ruhákat illeti mind Edward választotta, hogy ebben biztos dögös leszel. Ha nem tetszik vehetünk újat! 
Puszi: Carlisle" 
 

Megnéztem a ruhákat azt hittem elájulok. Vörös és fekete ruhák voltak benne köztük szoknya,melltartó stb... 
Jólvan ne legyél gyáva! Mondtam magamnak és  felvettem az alsó neműt majd a szoknyát és egy felsőt. Hajamat át fésültem és szexin be csavartam majd hátra dobtam. Szememet szemceruzával kihúztam és szempilláimat szempilla spirállal megcsináltam. Mikor végeztem és bele néztem a tükörbe ott állt egy olyan nő személy aki húszon hat évig sose mert előjönni belőlem. Az igazi énem! 
            

Új rész:)

-Nem gondolod édesem, hogy el kéne indulnunk?- kérdezte lágy hangon Carlisle
- Csak még egy kicsit kérlek! 
Olyan nehéz volt elengedni pedig tudtam, hogy otthon is csak ketten leszünk. De attól féltem, hogy ha elengedem felébredek és újból át kell élnem minden fájdalmat és csalódást. Már húsz perce álltunk ott némán ölelkezve mikor megszólaltam: 
- Indulhatunk drágám. 
És sóhajtottam egyet. 
- Mi volt ez a sóhaj? Csak nem valami gond van? 
- Semmi csak attól élek, hogy ez egy álom és félek, hogy felkelek. 
- Édesem nem álmodsz itt vagyok feled ez bizonyíték lesz neked? 
Megcsókolt ismét. 
- Indulhatunk már sötét van. 
Kéz a kézben elindultunk a sötétben vissza a házhoz. Közben a csillagokat néztük. Mikor haza értünk Carlisle a kezébe vett és így vitt be a szobámba. 
- Figyelj Carlisle, ha már el jegyeztük egymást akkor oda költözhetek a szobádba? 
- Vártam, hogy megkérdezd életem szerelme.! Persze majd holnap rá érsz behozni a cuccod. 
- Akkor menjünk hozzád ha már Edward nincs ide haza! - mondtam a legcsábosabb hangomon miközben az ujjammal játszottam a zakóján.
- Tényleg ezt akarod? Holnap el vinnélek Londonba az egyik barátomhoz. 
- De akkor is ráérünk egész éjjel szívem!