Kövii rész

Semmit sem értettem valahogy nem állt össze a kép hiányzott a kirakó utolsó darabja.
- Jessy. Jessy hol vagy??-orditottam  a házban. 
Mikor megszólalt mögöttem egy hang:
- Esme drágám. Ki az a Jessy? 
- Oh.. Carlisle. Nem is éreztelek. Ja senki senki..-próbáltam elsinkelni a dolgot. 
- Kincsem látom, hogy valami bánt. Mond csak el. 
- Aj jó.. akkor gyere fel kérlek a hálószobába. 
Megfogtam a kezét és felsuhantunk  az emeletre. Leültünk az asztalhoz egymással szembe és elkezdtem neki mondani: 
- Miután elmentetek furcsa szagot éreztem. Feljöttem hátha van itt valaki. Kinyitottam az ajtót és megláttam az emberkori legjobb barátnőmet Jessy-t. Azt mondta, hogy fogjam meg a kezét. Meg is tettem és akkor hirtelen egy sötét szobában találtam magam. És bejött az ajtón a volt férjem Charles Evenson. Elkezdett velem orditani és rángatni, bántani. És akkor ért végét ez a valami, mikor beolvastam én Charlesnek, hogy nem bánthat senkit se. Ekkor jelent meg újra Jessy. És vissza hozott. Nem álmodtam hisz a vámpírok nem alszanak. Mikor vissza jöttem azt mondta, hogy legyőztem a félelmemet. 
- Szóval már nem félsz attól, hogy bárki bántana? 
- Már kicsit sem. 
- Büszke vagyok rád édesem.- magához húzott és megcsókolt. 
   
              

Charles Evenson.

- Kicsim hét óra  van. Meg kéne néznünk a többieket.-szólt a szerelmem. 
- Még egy kicsit.-szóltam miközben a mellén feküdtem. 
- Gyere mennem kell dolgozni. - és már egyből fel is állt  az ágyból. 
- Aj jólvan.-válaszoltam kicsit duzzogva. 
- Majd kárpotólak.
- Jobban hangzik. Akkor én felöltözöm.- elindultam törölközőbe csavarba ruhámmal a kezembe a fürdő szoba felé. Bementem becsuktam az ajtót és leültem a kád szélére. 
- Vajon velem van a baj?-kérdeztem gondolatban magamtól. 
Felöltöztem és már mentem is ki. Meglepődtem láttam, hogy Carlisle itt vár és nem ment le. 
- Hát te?-kérdeztem nevetve. 
- Megvártalak menjünk le kéz a kézben. 
- Igazán jól hangzik menjünk.-bólintottam rá. 
Megfogta a kezem és mentünk le a lépcsőn. Rosalie és Emmett a tévé előtt gubbasztottak. Edward pedig épp új dalt írt. 
- Jó reggelt. 
- Sziasztok.-válaszolt Rose. 
- Mehetünk akkor?-kérdezte Edward Rosalie-től és Emmett-től.
- Persze. sziasztok. 
- Sziasztok jól legyetek.
Felkapták a táskájukat és mentek a Port Land-i iskolába. 
- Te is mész?-kérdeztem szomorúan 
- Muszáj de sietek haza.- homlokon csókolt. 
- Vigyázz magadra. 
- Mindig vigyázok. 
Egyedül maradtam. Néztem az ablakon ahogy beszáll a kocsiba és el megy. Valami fura szagot éreztem. Ember szagot. Az emelet felől jött. Elindultam emberi tempóban a szobánk felé erősödött a szag. Megfogtam a kilincset és kinyitottam. A lélegzetem el állt mikor megláttam......az ember kori legjobb barátnőm ott ült az ágyunkon. 
- Je...Jessy mit keresel itt?-kérdeztem dadogva. 
- Meg lepőtél?-kérdezte magas vékony hangon. 
- Te nem lehetsz itt! 
- Áh nyugi Esme. Gyere csak fogd meg a kezem. Mutatok valamit.  
Félénken de oda nyújtottam a kezemet. Hirtelen sötét lett és Jessy is eltűnt. Egy szobában voltam az egyik sarokban ültem. Valaki kinyitotta az ajtót. Charles volt az. Hogy kerültem vissza ide a pokolba? A szívem ezerrel vert. Várjunk csak a szívem de hisz én vámpír vagyok. Nincs szív dobogásom. Mi történt? 
- Mit művelsz itt? Takarodj a konyhába ahova való vagy!- ordított rám a volt férjem. 
- Te nem lehetsz itt. Nem ez nem lehet.-szóltam sírva. 
- Kuss! Takarodj most. Te rohadt! - és megfogta a karomat és kidobott a szobából. 
Hol van Carlisle? Nem értek semmit. De lementem sírva. Oda álltam és olyan voltam mint egy ember. Csöngettek. Boldogan futottam remélve, hogy Carlisle jött el értem, és megszabadít mindentől. De nem egy nő állt ott kissé hiányos öltözetben. Épp hogy kinyitottam de Charles már mögöttem állt. 
- Gyere be édes.- meg fogta előttem a kezét és behúzta. 
- De..de én vagyok a feleséged.-szólaltam meg. 
- Te csak egy szolga vagy! Takarodj innét. 
Össze szedtem a bátorságom és vissza szóltam neki. - Te nem beszélhetsz így velem! Te senki.- és pofon vágtam. 
Mikor hirtelen valami fehéret láttam magam előtt vakított. És újra a nappalinkban találtam magam. Az ágyon feküdtem és Jessy ott ült mellettem. 
- Mi történt Jessy? 
- Legyőzted a félelmet. Én már megyek is szia. 
Felállt és eltűnt.                                      

Karácsony.

/Előkészületek/ 

Reggel hét óra van. Fiuk vadászni vannak. Olyan ideges vagyok csak azon jár az eszem, hogy minden jól sikerüljön este. Szerencsémre esik a hó is így az első vámpír karácsonyom fehér lesz. Mindig is utáltam a külön féle ünnepeket mindig balul sültek el de valahogy a karácsony mindig is jó volt. Szeretet teli. 
- Esme szerinted melyik ruhát vegyem fel estére?-zökkentet ki Rosalie a gondolataimból. 
Két kezében kettő ruhát tartott egyik egy egybe részes piros szoknya volt a másikban egy kötött karácsonyi mintás pulóvert. 
- Szerintem a piros jó menne a hajadhoz.
- De mind a kettő piros.-nézett rám kérdően. 
- Jaj bocsi csak.....-elharaptam a szót. 
- Mi az gyere üljünk le mond el mi a baj. 
- Csak az, hogy izgulok az este miatt első vámpír karácsonyom és még a Denaliak is jönnek. Nagyon izgulok. 
- Ja értem már. Segítek neked. 
- Köszönöm. Becsomagolnád az ajándékokat? 
- Ezer örömmel. 
- Szerinted mit ad nekem Emmett?
- Nem tudom de nem az ajándék fontos hanem a szeretet. 
- Jól mondod. 
Majd csöndben folytattuk az ajándék csomagolást. Az egész nem tartott tovább öt percnél. Mikor Rosalie felsóhajtott: 
- Aj elfelejtettem az egyik ajándékot megvenni. Gyorsan elfutok és megveszem délig nyitva vannak a boltok. 
- Oké siess! 
Addig megnéztem, hogy tényleg minden tökéletesen van-e. Kopogtak. 
- Rosalie gyere be.-kiabáltam ki a nappaliból.
- Mi vagyunk!- szólt Eleazer. Bárhol felismertem  volna a hangját. 
- Oh gyertek be. Végre megérkeztetek. 
- Igen. Volt egy kis elakadás de megérkeztünk. Többiek? 
- Edward,Emmett és Carlisle vadásznak. Rosalie boltban van. 
- Egy kis vásárlás?-kérdezte Tanya. 
- Igen karácsonyi. 
- Erről jut eszembe...ö....Esme nem tudunk estére maradni.- mondta Irina 
- Miért?? 
- Emlékszel a barátomra Laurentre?  
- Igen  persze említetted már. 
- Na szóval ő jön hozzánk ma este. 
- Ja értem. Rendben mikor mentek? 
- Megvárjuk a többieket. 
Olyan szomorú lettem de nem volt mit tenni. Rövid idő múlva megjelentek a fiúk és Rosalie. Hamar eltelt a délelőtt aztán Tanya-ék mentek haza. Ki kísértük ő majd mi mentünk karácsonyozni. Leültünk a kanapéra a kandalló  elé és beszélgetni kezdtünk amit az ajándékozás követtet. A gyerekek olyan nagy élvezettel bontották ki az ajándékokat mint hát ugye minden gyerek. Mikor én következtem alig bírtam megállni, hogy épp ésszel bontsam az ajándékokat úgy téptem szét mint valami gyerek. 
Egy medve volt benne ezt kaptam Carlisle-tól. Már mint plüss mai afféle Tedy maci.  
- Köszönöm. Nagyon aranyos. 
- Ez a minimum az én tökéletes feleségemnek. 
- Akkor mi felmennénk. 
- Nyugodtam Anya.-mondta Rosalie miközben halkan  felnevetett. 
Gyorsan felmentünk a szobánkba  a szerelmemmel. És becsuktuk az ajtót. 
- Elmegyek felfrissülni rendben?-kérdezte Carlisle 
- Persze egész  nyugodtan. 
Becsukta a fürdő szoba ajtaját. 
- Gyerünk itt az idő. - mondtam halkan alig meghalhatóan. 
Kettő hete vettem egy fehérnemű szettet. Eljött az ideje, hogy felvegyem. Levetettem a ruháimat és magamra húztam a fekete csipkés fehérneműmet. Rá feküdtem az ágyra szexi pózban és vártam, hogy Carlisle végezzen. Már majdnem felálltam mikor kinyitódott az ajtó. Carlisle tátott szájjal de mosolyogva állt ott. 
- Tetszik? 
- Elképesztő. Azt hittem, hogy nem tudsz már meglepni de tévedtem. 
- Oly rég voltunk már csak kettesben. 
- Szerintem is. 
- Akkor most itt az idő.- mondtam szenvedélyes hangon. 
- Most nem lenne jó. Itthon vannak a többiek.  Nem akarom, hogy kényelmetlen legyen nekik. 
- Ez igaz... Pedig jó lett volna már. 
- Tudom kicsim. Nézd fordítva a dolgot. 
- Mindegy nem érdekes.- mondtam kicsit duzzogva. 
- De ha van kedved akkor...-és végig simította a combomat.- De csak egy kicsit. 
Háton fordultam és magamra húztam az ő testét. Éreztem  ahogy az ajka hozzá ér az enyémhez és elkap minket az a varázslat amit kettő tinédzser érez mikor először csókolják meg egymást. Most úgy érzem minden egyes csók után bele szeretek. Ő az  álmaim vámpír férfija. Majd oldalra fordultam és velem együtt ő is. Egész éjszaka egymást néztük és beszélgettünk. Próbáltunk nem gondolni semmire Edward miatt. Néha nem sikerült.