Már lassan három hete nem láttuk Rosalie-t. Nagyon nehéz be menni minden nap a szobájába megnézni itt van-e. Emmettnek volt a legnehezebb neki olyan fontos volt Rosalie mint az embernek a víz és az oxigén. Csak mászkált a házban egyik emeletről a másikra. Fájdalmas volt nézni azt, hogy szenved. Mennyire fáj neki. De bíztunk benne, hogy egy nap majd haza jön. Mikor Edward és Emmett el ment vadászni kettesben  maradtunk Carlisleval.
- Drágám jól vagy? 
- Igen Esme csak Rose miatt aggódom ő a lányom...volt.
- Haza fog jönni érzem. Most eltart pár napig a vadászásuk. Nincs kedved felmenni a szobába?- kérdeztem tőle miközben az ujjammal a válán játszottam. 
- Ami azt illeti jó lenne egy kis kikapcsolódás. Nem szeretném elhanyagolni a feleségemet. 
- Nem hanyagolsz! Szeretlek.-megfogtam a nyakkendőjét és magamra húztam Carlisle-t. 
- Kicsim inkább később jó? 
Nem hittem a fülemnek de elengedtem és felültem. Sóhajtottam egy nagyot majd bekapcsoltam  a tévét. 
- Sajnálom de előtte kérdezni szeretnék valamit. 
-Mondjad csak édesem. 
- Hétfőn lesz a szülinapod. Mit kérsz életem? 
- Téged. Nekem semmi más nem kell csak, hogy téged lássalak. Érezzem az illatod a csókod. 
- Akkor tessék...-mikor ki mondta megcsókolt. Mosolyogva csókoltam vissza. Majd lassan elhúzta a száját. Kinyitottam a szemem és láttam, hogy engem néz lehajtottam szégyelősen a fejemet ha eltudnék pirulni most olyan lenne az arcom mint egy paradicsom.                  

Hol van Rosalie?

Miután befejeztük a festést azután nem sokkal haza jött Carlisle is. Hallottam,  hogy meg áll a ház  előtt a kocsi a hangjából már fel ismertem, hogy Carlisle kocsija. Gyorsan felálltam és az ajtóhoz siettem még oda se értem de a szerelmem már nyitotta az ajtó. 
- Szia!-üdvözöltem és megcsókoltam. 
- Szia életem. Milyen napod volt? 
- Unalmasan és hiányoztál. Festettünk Rossal és Edward közben zongorázott majd miután elmentél Rose és Emmett elmentek sétálni addig Edward tanított pár hangot a zongorán. Tied? 
- Akkor jól szórakoztatok. Én hát szokásosan papírmunkákat csináltam de már egyre több beteg fordult hozzám az ügyeleten. 
- Neked is jól telt. Nincs kedved leülni beszélgetni? 
- De van. Gyere.- és megfogta a karomat és a kanapéhoz hurcolt. Leültünk és beszélgettünk de nem sokkal jöttek a "gyerekek". Mint egy rendes családban mikor leülnek a szülők beszélgetni és megjelennek a gyerekek nehogy együtt legyenek a szüleik egy kicsit. De most feldúltan jött le Emmett és Edward Rose nélkül. 
-  Esme, Carlisle Rose eltűnt!- mondta Emmett 
- De hogy hogy mi az, hogy eltűnt?- kérdezte a szerelmem 
- Írt egy levelet, hogy el kell menni pár dolgot elintézni mert most össze szedte magát ehhez.- kétségbe esetten közölte és nyújtotta a papírt Emmett. 
- Ez döbbenet.-mormolta Carlisle mikor olvasta a lapot. 
- Akkor mi legyen megkeressük?- kérdeztem
- Természetesen nem! Talpra esett lány. Vissza fog jönni hisz itt van Emmett is.- válaszolta ugyan olyan higgadtan Carlisle 
Oda bújtam a szerelmemhez és ő át karolt. Közben Edward leült az asztalhoz és Emmett kibámult az ablakon sose láttam még ilyenek. Felálltam kibújtam Carlisle keze alól és oda mentem mellé és át öleltem mintha a fiam lenne. Carlisle minket nézett és mosolygott, hogy tényleg, hogy tőrődök vele                

Emmett Cullen

Mikor vissza jöttünk Forks-ba rögtön az első nap új család taggal bővült a Cullen család. Emmett is hozzánk tartozik akit Rosalie mentett ki egy medve karmai közül. 
- Rosalie, hogy hogy megmentetted Emmett-et?-kérdeztem 
- Ah.. hát igazság szerint nagyon emlékeztetett az emberi életemből egy személyre. 
- Ja értem szabad tudnom kire? 
- Volt egy barátnőm tudod meséltem Vera. És neki született egy édes kisfia Henry és ő rá.
-  Világos. Sajnálom,hogy a múltadról kellett beszélned. 
- Semmi gond.:) 
- Van kedved festeni egy kicsit? 
- Ezer örömmel. 
Elindultunk a nappaliban ahol vannak a festőeszközök. Edward épp zongorázott. 
- Edward ez gyönyörű szép volt. Mikor írtad? 
- Köszönöm anyu. Tegnap este. 
- Tehetséges vagy.-helyeselt Rosalie.  
- Apropó Edward hol van Emmett és Carlisle? 
- Ja igen ők elmentek sétálni. 
- Oké én is szeretném megismerni. 
- Már én is az öcsémet:) 
-Akkor Rosalie álljunk neki festeni.  Gondolkoztál már valamin, hogy mihez lenne kedved mármint mit festeni?
- Azon gondolkoztam, hogy egy öreg pár ül a teraszon kézen fogva. 
- Biztos szép lesz akkor állj neki. 
-Én meg zongorázok nektek, hogy jobban menjen.-mondta mosolyogva Edward. 
- Az csodálatos lesz. Köszönjük.-mondtam                   

Rosalie Hale

Tulajdonképpen nem igazán örült neki Edward, hogy Rosalie is velünk van. Én ugyan úgy tekintettem rá, mintha a saját lányom lenne. Úgyis szerettem volna egy kislányt.Kaptam is kettő gyermeket. Az életem teljes volt. Férjem és gyermekeim is voltak még ha nem is sajátok csak fogadott gyerekek. 
- Esme valahol van tiszta ruha?- kérdezte Rosalie
-Hálószobámban van a szekrényem onnan vegyél ki magadnak és megyünk veszünk neked. 
- Oké köszönöm. 
Mivel már négyen voltunk nem volt elég egy kétszobás lakás. És mivel még mindig New Yorkban voltunk nem láthatták meg Rosalit. Szóval vissza mentünk Forks-ba. Az ottani három emeletes házunk elég nagynak bizonyult. Össze pakoltunk és mentünk én és Carlisle meg Rosalie kocsival mentünk Edward inkább futott nem volt kedve Rosalieval utazni. Több idő kellett neki, hogy megszokja. Bíztunk benne, hogy hamar megszokja.De azért Rosalienak se volt könnyű ezt megszokni inkább meg akart volna halni. Segítettünk neki, hogy megszokja az új "életét". Még egyikőjük se ment suliba sokáig itt akartunk lenni szóval még  nem akartuk,  hogy  most menjenek és pár év múlva hagyjunk itt mindent. Carlisle se ment dolgozni itthon voltunk mind a négyen. Rosalienek segítettem berendezni a szobáját. A falat halvány lilára festettük vettünk bordó szőnyeget és fehér bútorokat. Neki is alakítottunk ki olvasó sarkot.  

Már lassan 4 éve vagyunk együtt így négyen. Rosalie ma egyedül akart vadászni menni.  Persze simán elengedtük. De azt nem gondoltuk sose, hogy nem egyedül jön vissza. Egy férfit hozott a hátán. Magas volt és kishíjján haldokolt. Most nem Carlisle változtatta át hanem Rose. A neve Emmett volt.                  

15.rész

Nász út igen jól eltelt minden tökéletes volt. Legjobban az tetszett, hogy egy egész hétig csak a férjemmel voltam. Férjem...milyen jó ezt ki mondani. Nem egyenesen Forksba mentünk hanem még vissza New Yorkba. Edward is oda jött most néhány évig itt fogunk lakni. Carlisle már az első napon munkát kapott a helyi kórházban és Edward beiratkozott az iskolába. Én még egyenlőre otthon voltam nem bírtam annyira jól az emberek közelségét és a szagukat mint a többiek.  Egyik reggel mikor elmentek a többiek úgy gondoltam, hogy elmegyek ruhát venni magamnak és a férjemnek. Edward nem szereti ha veszek neki ruhát vagy én vagy Carlisle mindig azt mondja nem bízik egy nő és egy vénember ízlésében. Na szóval elmentek reggel én felöltöztem és mentem én is a városba. Sétálgattam a boltok között mikor láttam a kirakatban egy nagyon szép fekete és vörös ruhát. Be mentem és felpróbáltam. Mikor ki léptem a próbafülkéből láttam egy lányt. Azt hittem egy próba baba olyan tökéletesen nézett ki! Arca afféle      majdnem kerek kicsit oválisabb a haja aranyszőke volt ami a feje tetején ketté ágazott. Magas volt és szoborszépségű. Ő is ott próbálgatta a kalapokat. Látszott rajta, hogy milyen magas rendű családból származik.  Elmentem mellette és kifizettem a ruhámat. Betették egy zacskóba és már mentem is.  Haza mentem és Edward már otthon is volt.  Úgy lehetett, hogy az a lány is ott vásárolt és nem iskolában volt. 

- Milyen volt az első nap?-kérdeztem kedvesen 

- Hát elég tűrhető. De volt egy lány... 

Itt elakadt a szava. 

- Igen és? 

- Hát ő olyan szoborszépségű volt de igen nagy feltűnést keltett. Uh bele is borzongtam egy kicsit túl feltűnő  egy lány. 

Mikor ezt mondta gondoltam, hogy ugyan az akit én láttam a boltba.

- És te hol voltál? 

- Én elmentem vettem magamnak egy ruhát. Semmi kísértés nem volt. 

- Ez nagyon jó. Örülök neki.-mondta Edward. 

A délután unalmasan telt. Edward inkább tanult én addig olvastam vagy festettem. Már fél tizenegy és Carlisle sehol. Pontban mikor az óra éjfélt ütött belépett a karján egy lánnyal. Mikor megláttam őt aki nem más mint az a lány volt aki a boltba is ott volt, Carlislera néztem tátott szájjal. Vajon miért hozta ide?  A lányon sebesülések voltak némely helyen vérzett is. 

- Be viszem az ágyra már hat is a méreg.- mondta 

- Micsoda? 

- Meg kellett mentenem megerőszakolta a lehendő férje és a  barátai majd ott hagyták a földön meghalni. 

- Ah oké. 

Edward nem jött le gondolom a szobájában mindent ki olvasott a gondolatainkból. 

- Mi lesz vele?-kérdeztem Carlisletól. 

- Neki is van választása velünk marad vagy sem. 

- És tulajdonképpen mi a neve?

-Rosalie Lilien Hale.

Nász ajándékba egy sziget.

Mi után megesküdtünk beszálltunk a kocsiba ahonnan Carlisle vitt el egy meglepetés helyre. Annyira izgultam egyfolytában nézelődtem. 
- Drágám jól vagy?- kérdezte lágy hangon a férjem. 
- Persze csak nagyon izgulok. Még mindig nem árulod el, hogy hova megyünk? 
- Nem... Meglepetés lesz. Most át kell szállnunk Riónál.
Rió? Gondoltam magamban akkor talán egy ilyen bulis helyre visz? Minden esetre iszonyú szép gesztus volt tőle. 
- Riónál csónakba szállunk. 
- Rendben. Segitsek a csomagokkal? 
- Nem kell csak szállj bele a csónakba édesem. 
- Oké...
Miután beszálltunk egy sziget felé vettük az irányt. 
- Kicsim ide mindig jöhetünk majd. 
- Vettél egy házat?-kérdeztem izgatottan. 
- Nem.. Ennek a szigetnek a neve Esme sziget. A tiéd! 
- Ez... ez az én szigetem?-kérdeztem habogva 
- Igen ez az ajándékod. 
Nyakába ugrottam és nem győztem megköszönni neki. Sose kaptam nász ajándékot de ez mindent felülmúlt. Mikor kiszálltunk a csónakból felkapott a ház előtt és kezébe vitt be. 

Új:')

- Jól van drágám ne húzd fel magad! Ha nekem sikerült túllépnem és megbocsájtani akkor neked is.Elvégre ha nem tette volna akkor talán most nem is lennénk együtt. 
- Oké kicsim. Na gyere ide ..

És szorosan magához ölelt. Olyan jól esett, hogy ilyen gyengéd volt velem és mindenben segített. Olyan gyorsan mentek itt a napok, hogy pillanatok alatt már augusztus 19.-e lett az esküvőnk napja. Nem akartunk nagy felhajtást kelteni az esküvőnek ezért csak szimpla egyházi esküvőnk volt. Ott volt Carlisle összes barátja és Edward. Én egy vajszínű ruhában voltam Carlisle pedig egy fekete öltöny és nadrág.Nagyon hamar elment, és Carlisle még nász ajándékot is tartogatott nekem!