Egy két órán belül ott is voltunk New Yorkban. Carlisle leparkolt és be mentünk a szállodába.
-Üdvözlöm uram és kezét csókolóm hölgyem. Hányas szobát szeretnék?
- Foglaltattam egyet Cullen névre.
- Meg is van a hetes szoba a maguké. Érezzék jól magukat nálunk.
- Köszönjük.
Fel mentünk és láttam, hogy a szobánk egy nappalira nyílt és onnan nyílt a háló és a mosdó.
- Oh szóval itt leszünk a héten.
- Igen tetszik? Még át mehetünk máshova is.
- Nem! Nagyon jó lesz itt. Be mennék a hálóba ki pakolni.
- Rendben én akkor kipakolom a táplálékot és fel frissítem magam.
- Oké.
Be mentem és kipakoltam. Hallottam, hogy Carlisle be csukja az ajtót a mosdóba. Gondoltam Gyerünk Esme menj be! Nem de hogy is még zavarban lesz!
- Esme drágám kihez beszélsz?-szólt kuncogva Carlisle.
- Ja én ő csak a ruhámhoz.
Most ő állt ott egy nadrágban.
- Gyere menjünk TV-ni.
- Rendben.
Leültünk és néztük a TV-t.
- Esme ne vedd tolakodásnak de te, hogy és miért haltál majdnem meg?
- Hallani akarod?
- Igen ha csak nem érint kellemetlenül.
-Oké mondom! Úgy kezdődött minden, hogy mikor minden barátnőm férjhez ment én úgy döntöttem, hogy elköltözök és tanárnőnek tanulok. Persze édesanyámék nem engedtek el. Volt a családunknak egy közeli barátja Charles Evenson. Sokáig udvarolt nekem míg meg kérte a kezem. Nem mondtam nemet. Összeházasodtunk és onnantól kezdődött minden. Az állandó verések. Volt mikor azért kaptam mert épp rossz napja volt. És volt mikor csak úgy "hobbiból" vert. Volt mikor megerőszakolt és volt mikor a szemem előtt csalt meg folyton más nőkkel. Mikor valami ünnepségre mentünk és csupa kék-zöld foltokkal tele voltam egyfolytában üvöltözött velem, hogy tüntessem el magamról azokat. Alapozókkal kentem be magam minden hol nehogy ezért is kapjak. Nem sokkal azután katonának be hívták. Nagyon örültem. De másfél év múlva hazajött és minden sokkal rosszabb lett gondolom a streszt le vezette rajtam. Majd teherbe estem és ez miatt úgy éreztem el kell szöknöm. Gyerekemet nem nevelhetem fel ilyen környezetben. Egy másod unoka testvéremnél húztam meg magam és hadi özvegynek adtam ki magam. Kilenc hónap múlva megszültem egy kisfiút. De rá három napra meghalt úgy éreztem semmim se maradt. Ezért ugrottam le a szikláról.
- Az a Evenson! Rohadt féreg! Hogy tehetett ilyet? Na gyere ide ilyet soha többet nem kell át élned! Mi itt leszünk neked szerelme! És vigyázunk rád.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése