Új rész!!:)

Kicsit furának is tartottam, de inkább ez mint hogy utálna minket! 
-Drágám, Esme vadásznunk kéne... 
- Rendben de hol és mire?? Emberre?o.O
- Nem mi állat vért iszunk. Úgy mond vegetáriánusok vagyunk. 
- De a vámpirok nem ember vért fogyasztanak?Magyarázd el kérlek ez nekem túl bonyolult nem értek semmit se! 
- Oké... Úgy kezdődött, hogy én nem akartam szörnyeteggé válni aki embert öl, úgy hogy elhatároztam, hogy megpróbálok állat véren "élni". Hiszem vér vér semmi különbség.Gondoltam én... Először nehezemre esett de majd egyre jobban csábitott az állat vér és az emberi vér kicsit sem zavart! 
- Ja oké értem már akkor engem se zavar az ember vér nem igaz? 
- Nem Esme.-kicsit belekuncogtam.- Szóval neked is meg kell tanulnod az ön kontrollt. 
- Ja oké akkor már minden világos.:) 
- Indulhatunk? 
- Igen  Edward velünk jössz? 
- Nem Esme. Menjetek nyugodtan ketten én addig szerintem elmegyek sétálni.Megnézem van-e a közelben más vámpir.
- Rendben akkor majd jövünk Carlisleval szia
- Sziasztok.

Esme szemszöge: 

Mind a ketten olyan kedvesek velem mint  más soha... 
Elindultunk vadászni egy erdőbe éreztem az állatok szagát. Úgy futottunk mintha repültünk volna. Olyan hihetetlen volt, hogy nem rég még az öngyilkosságot próbáltam most meg életem szerelmével és fiával együtt vagyok. Szinte mintha csak álmodnék. Féltem becsukni a szememet hátha felkelek és ez mind véget ér és a volt férjemnél találom magam ahol megint elkezdődik minden....előröl! 

- Carlisle drágám és ha nem jól csinálom? 
- Ne aggódj hallgass az ösztöneidre! Sikerülni fog én nem foglak hátráltatni innen figyellek. Hallod ezt? 
- Ez egy őz? 
- Igen gyerünk sikerülni fog! 
Kicsit meg inogtam de ahogy Carlisle nyugtatott és meggyőzött, hogy sikerülni fog életem legelső vadászata egyből a bátorságom az égig emelkedett! 
Futottam az ösztöneim után. Le lassitottam és megpillantottam a zsákmányomat. Békésen ugrándozott a hűvös erdőben nem is számitott rá, hogy az élete véget ér. Erőt vettem magamon és ráugrottam. A nyakába haraptam és szivtam a vért. Olyan jól esett mint egy hideg téli estén a forró tea. Eszembe jutott, hogy mikor kicsi gyerek voltam még anno télen talán négy-őt éves lehettem esett a hó és a kandalló tüze előtt   ült a család és ittuk a forró teát és a beszélgettünk. Minden szép volt persze amig férjhez nem mentem. Carlisle oda jött és látta, hogy egy könny csepp esik ki a szememből. 
- Drágám jól vagy? 
- Igen persze csak az emlékek..- szipogtam
- Megbánzad, hogy ilyen lettél? 
- Nem! Igy új életet tudok kezdeni veled.Ha már ezt lehet életnek nevezni... 
- Inkább új létezésnek? 
Szorosan magához ölelt és éreztem mennyit jelentek neki! Az érzése kölcsönös. 
- Elmenjünk sétálni kicsim? 
- Mehetünk Carlisle. De hova? 
- Mutatok egy helyet garantálom tetszeni fog! 
- Indulhatunk. 
Kéz a kézben sétáltunk a naplementében. Olyan gyönyörű volt. Mikor egy férfi és egy nő jött velünk szembe. 
- Drágám érzed ezt? 
- Ezt a szagot? Igen-válaszoltam csöppet rémültem.. 
-Ők is vámpirok. Nézd a vörös szemüket pont mint a tiéd. 
- Igen látom.
Egyre közelebb jöttek láttam egészen nyugodtak voltak. Carlisle talán csak engem féltett, hogy hogyan fogok reagálni rájuk.  Oda értek hozzánk és megálltak mire a férfi megszólalt. 
- Szép jó estét önöknek. Maguk is fajtánk béli? 
- Üdvözlöm. Igen mi is vámpirok vagyunk mint maguk. 
- Igen észrevettük- helyeselte a nő.
- Én Carlisle vagyok ő pedig a barátnőm Esme. 
- Esme üdvözlöm!- és kezet csókolt nekem.- Én Josh vagyok ő pedig a feleségem Eliza.
Olyan fiatalnak látszott a nő mintha csak éppen húsz éves lenne a férfi pedig meg ha már harmincon is túl lenne. 
- Mi indulunk is viszlát Esme és Carlisle. 
- Viszlát. mondtuk egyszerre Carlisleval. 
- Hé Carlisle nem tartottad őket furának?
- Nem teljesen normális vámpirok voltak. 
- Nem úgy értem hanem, hogy a nő mintha csak épp húsz éves lenne a férfi pedig már túl lenne a harmincon! 
- Jaj Esme a vámpiroknál nincs ilyen szabály felőlük akár egy tizen éves és egy ötven éves is együtt lehet HA szeretik egymást! 
- Értem de nekem igenis furcsa...
- Oké de mi menjünk tovább már nem sokára ott is vagyunk! 
- De nem akarod elárulni, hogy hova tartunk? 
- Nem meglepetés lesz! 
Meglepetés? Annyira izgultam, hogy mi lehet. Oda értünk egy bokor elé.
- Na itt is vagyunk! Most drágám csukd be a szemed.
- Ugye nem fogok el esni? 
- Dehogy én vigyázok rád édesem. 
Megfogta a kezem és bementünk a bokorba. Inkább nem is hanem át rajta. Elengedte a kezemet és megszólalt: 
- Kinyithatod a szemed!  
Mikor kinyitottam megláttam, hogy előtte térdel és mindenhol gyertyák és ott áll Edward és akikről mesélt Carlisle Tanya,Kata,Irina, Carmen és Eleazar. Carlisle kezében egy doboz volt és benne egy csodaszép gyűrű. Elállt a lélegzetem. És a számhoz kaptam csak ámultam mikor meg szólalt lágy hangon: 
- Esme Platt hozzám jössz feleségül? 
Úristen megkérte a kezemet? Majdnem elájultam... 
- Igen igen igen!!! és a nyakába ugrottam. A többiek hátul tapsoltak... 
- Gratulálunk Esme és Carlisle én Carmen vagyok ő itt a párom Elezear és a clánunk többi tagja Irina, Tanya és Kate.
- Köszönjük örülök, hogy megismerhetlek titeket. Sokat halottam rólatok... 
- Na csak ugyan de reméljük csak rosszat;) - szólt közbe Eleazer. 
- Igen persze csak azt! 
- Szia Esme én Tanya vagyok örülök , hogy megismerhetlek.:) ők a nővereim Kate és Irina.