- Örülök, hogy megismerhetlek titeket.- mosolyogtam nekik
- Remélem mihamarabb össze is házasodtok...:) - mosolyogta Carmen
- Na ne rohanjuk ennyire előre!- szólalt meg Carlisle
Oda fordultam Carlislehoz ő meg megcsókolt. Szorosan magához ölelt. Nagyon jól esett.:)
- Na akkor ünnepeljünk! Zavarta meg a csendet Edward.
Elengedtem Carlislet nagyon nehezemre esett hisz éreztem mennyire sokat jelentek neki és nem olyan galád mint a volt férjem .
- Akkor mehet az ünneplés menjünk vissza a házunkba.-ajánlotta fel Edward.
- Sajnáljuk de nekünk mennünk kell. Még Irina barátja Laurent is jön hozzánk!
- Ja értjük Carmen akkor köszönjük, hogy beugrottatok. Sziasztok.
- Szia Carlisle és Edward. Te meg Esme gratulálunk megint, szia!
Ja és Carlisle nagyon vigyázz rá!- mondta kuncogva Eleazer.
- Ne aggódj vigyázni fogok rá mint a Föld legnagyobb kincsére!
És újra magához szoritott. Carmenék el is tűntek egy szempillantás alatt.
- Akkor egy kicsit újból magatokra hagylak titeket elmegyek estére vadászni. Majd reggel találkozunk.
- Szia Edward.- mondta Carlisle.
Úgy szint Edward is eltűnt és ott maradtunk egymásba borulva Carlislevel.
2013. január 20., vasárnap
2013. január 19., szombat
Új rész!!:)
Kicsit furának is tartottam, de inkább ez mint hogy utálna minket!
-Drágám, Esme vadásznunk kéne...
- Rendben de hol és mire?? Emberre?o.O
- Nem mi állat vért iszunk. Úgy mond vegetáriánusok vagyunk.
- De a vámpirok nem ember vért fogyasztanak?Magyarázd el kérlek ez nekem túl bonyolult nem értek semmit se!
- Oké... Úgy kezdődött, hogy én nem akartam szörnyeteggé válni aki embert öl, úgy hogy elhatároztam, hogy megpróbálok állat véren "élni". Hiszem vér vér semmi különbség.Gondoltam én... Először nehezemre esett de majd egyre jobban csábitott az állat vér és az emberi vér kicsit sem zavart!
- Ja oké értem már akkor engem se zavar az ember vér nem igaz?
- Nem Esme.-kicsit belekuncogtam.- Szóval neked is meg kell tanulnod az ön kontrollt.
- Ja oké akkor már minden világos.:)
- Indulhatunk?
- Igen Edward velünk jössz?
- Nem Esme. Menjetek nyugodtan ketten én addig szerintem elmegyek sétálni.Megnézem van-e a közelben más vámpir.
- Rendben akkor majd jövünk Carlisleval szia
- Sziasztok.
Esme szemszöge:
Mind a ketten olyan kedvesek velem mint más soha...
Elindultunk vadászni egy erdőbe éreztem az állatok szagát. Úgy futottunk mintha repültünk volna. Olyan hihetetlen volt, hogy nem rég még az öngyilkosságot próbáltam most meg életem szerelmével és fiával együtt vagyok. Szinte mintha csak álmodnék. Féltem becsukni a szememet hátha felkelek és ez mind véget ér és a volt férjemnél találom magam ahol megint elkezdődik minden....előröl!
- Carlisle drágám és ha nem jól csinálom?
- Ne aggódj hallgass az ösztöneidre! Sikerülni fog én nem foglak hátráltatni innen figyellek. Hallod ezt?
- Ez egy őz?
- Igen gyerünk sikerülni fog!
Kicsit meg inogtam de ahogy Carlisle nyugtatott és meggyőzött, hogy sikerülni fog életem legelső vadászata egyből a bátorságom az égig emelkedett!
Futottam az ösztöneim után. Le lassitottam és megpillantottam a zsákmányomat. Békésen ugrándozott a hűvös erdőben nem is számitott rá, hogy az élete véget ér. Erőt vettem magamon és ráugrottam. A nyakába haraptam és szivtam a vért. Olyan jól esett mint egy hideg téli estén a forró tea. Eszembe jutott, hogy mikor kicsi gyerek voltam még anno télen talán négy-őt éves lehettem esett a hó és a kandalló tüze előtt ült a család és ittuk a forró teát és a beszélgettünk. Minden szép volt persze amig férjhez nem mentem. Carlisle oda jött és látta, hogy egy könny csepp esik ki a szememből.
- Drágám jól vagy?
- Igen persze csak az emlékek..- szipogtam
- Megbánzad, hogy ilyen lettél?
- Nem! Igy új életet tudok kezdeni veled.Ha már ezt lehet életnek nevezni...
- Inkább új létezésnek?
Szorosan magához ölelt és éreztem mennyit jelentek neki! Az érzése kölcsönös.
- Elmenjünk sétálni kicsim?
- Mehetünk Carlisle. De hova?
- Mutatok egy helyet garantálom tetszeni fog!
- Indulhatunk.
Kéz a kézben sétáltunk a naplementében. Olyan gyönyörű volt. Mikor egy férfi és egy nő jött velünk szembe.
- Drágám érzed ezt?
- Ezt a szagot? Igen-válaszoltam csöppet rémültem..
-Ők is vámpirok. Nézd a vörös szemüket pont mint a tiéd.
- Igen látom.
Egyre közelebb jöttek láttam egészen nyugodtak voltak. Carlisle talán csak engem féltett, hogy hogyan fogok reagálni rájuk. Oda értek hozzánk és megálltak mire a férfi megszólalt.
- Szép jó estét önöknek. Maguk is fajtánk béli?
- Üdvözlöm. Igen mi is vámpirok vagyunk mint maguk.
- Igen észrevettük- helyeselte a nő.
- Én Carlisle vagyok ő pedig a barátnőm Esme.
- Esme üdvözlöm!- és kezet csókolt nekem.- Én Josh vagyok ő pedig a feleségem Eliza.
Olyan fiatalnak látszott a nő mintha csak éppen húsz éves lenne a férfi pedig meg ha már harmincon is túl lenne.
- Mi indulunk is viszlát Esme és Carlisle.
- Viszlát. mondtuk egyszerre Carlisleval.
- Hé Carlisle nem tartottad őket furának?
- Nem teljesen normális vámpirok voltak.
- Nem úgy értem hanem, hogy a nő mintha csak épp húsz éves lenne a férfi pedig már túl lenne a harmincon!
- Jaj Esme a vámpiroknál nincs ilyen szabály felőlük akár egy tizen éves és egy ötven éves is együtt lehet HA szeretik egymást!
- Értem de nekem igenis furcsa...
- Oké de mi menjünk tovább már nem sokára ott is vagyunk!
- De nem akarod elárulni, hogy hova tartunk?
- Nem meglepetés lesz!
Meglepetés? Annyira izgultam, hogy mi lehet. Oda értünk egy bokor elé.
- Na itt is vagyunk! Most drágám csukd be a szemed.
- Ugye nem fogok el esni?
- Dehogy én vigyázok rád édesem.
Megfogta a kezem és bementünk a bokorba. Inkább nem is hanem át rajta. Elengedte a kezemet és megszólalt:
- Kinyithatod a szemed!
Mikor kinyitottam megláttam, hogy előtte térdel és mindenhol gyertyák és ott áll Edward és akikről mesélt Carlisle Tanya,Kata,Irina, Carmen és Eleazar. Carlisle kezében egy doboz volt és benne egy csodaszép gyűrű. Elállt a lélegzetem. És a számhoz kaptam csak ámultam mikor meg szólalt lágy hangon:
- Esme Platt hozzám jössz feleségül?
Úristen megkérte a kezemet? Majdnem elájultam...
- Igen igen igen!!! és a nyakába ugrottam. A többiek hátul tapsoltak...
- Gratulálunk Esme és Carlisle én Carmen vagyok ő itt a párom Elezear és a clánunk többi tagja Irina, Tanya és Kate.
- Köszönjük örülök, hogy megismerhetlek titeket. Sokat halottam rólatok...
- Na csak ugyan de reméljük csak rosszat;) - szólt közbe Eleazer.
- Igen persze csak azt!
- Szia Esme én Tanya vagyok örülök , hogy megismerhetlek.:) ők a nővereim Kate és Irina.
-Drágám, Esme vadásznunk kéne...
- Rendben de hol és mire?? Emberre?o.O
- Nem mi állat vért iszunk. Úgy mond vegetáriánusok vagyunk.
- De a vámpirok nem ember vért fogyasztanak?Magyarázd el kérlek ez nekem túl bonyolult nem értek semmit se!
- Oké... Úgy kezdődött, hogy én nem akartam szörnyeteggé válni aki embert öl, úgy hogy elhatároztam, hogy megpróbálok állat véren "élni". Hiszem vér vér semmi különbség.Gondoltam én... Először nehezemre esett de majd egyre jobban csábitott az állat vér és az emberi vér kicsit sem zavart!
- Ja oké értem már akkor engem se zavar az ember vér nem igaz?
- Nem Esme.-kicsit belekuncogtam.- Szóval neked is meg kell tanulnod az ön kontrollt.
- Ja oké akkor már minden világos.:)
- Indulhatunk?
- Igen Edward velünk jössz?
- Nem Esme. Menjetek nyugodtan ketten én addig szerintem elmegyek sétálni.Megnézem van-e a közelben más vámpir.
- Rendben akkor majd jövünk Carlisleval szia
- Sziasztok.
Esme szemszöge:
Mind a ketten olyan kedvesek velem mint más soha...
Elindultunk vadászni egy erdőbe éreztem az állatok szagát. Úgy futottunk mintha repültünk volna. Olyan hihetetlen volt, hogy nem rég még az öngyilkosságot próbáltam most meg életem szerelmével és fiával együtt vagyok. Szinte mintha csak álmodnék. Féltem becsukni a szememet hátha felkelek és ez mind véget ér és a volt férjemnél találom magam ahol megint elkezdődik minden....előröl!
- Carlisle drágám és ha nem jól csinálom?
- Ne aggódj hallgass az ösztöneidre! Sikerülni fog én nem foglak hátráltatni innen figyellek. Hallod ezt?
- Ez egy őz?
- Igen gyerünk sikerülni fog!
Kicsit meg inogtam de ahogy Carlisle nyugtatott és meggyőzött, hogy sikerülni fog életem legelső vadászata egyből a bátorságom az égig emelkedett!
Futottam az ösztöneim után. Le lassitottam és megpillantottam a zsákmányomat. Békésen ugrándozott a hűvös erdőben nem is számitott rá, hogy az élete véget ér. Erőt vettem magamon és ráugrottam. A nyakába haraptam és szivtam a vért. Olyan jól esett mint egy hideg téli estén a forró tea. Eszembe jutott, hogy mikor kicsi gyerek voltam még anno télen talán négy-őt éves lehettem esett a hó és a kandalló tüze előtt ült a család és ittuk a forró teát és a beszélgettünk. Minden szép volt persze amig férjhez nem mentem. Carlisle oda jött és látta, hogy egy könny csepp esik ki a szememből.
- Drágám jól vagy?
- Igen persze csak az emlékek..- szipogtam
- Megbánzad, hogy ilyen lettél?
- Nem! Igy új életet tudok kezdeni veled.Ha már ezt lehet életnek nevezni...
- Inkább új létezésnek?
Szorosan magához ölelt és éreztem mennyit jelentek neki! Az érzése kölcsönös.
- Elmenjünk sétálni kicsim?
- Mehetünk Carlisle. De hova?
- Mutatok egy helyet garantálom tetszeni fog!
- Indulhatunk.
Kéz a kézben sétáltunk a naplementében. Olyan gyönyörű volt. Mikor egy férfi és egy nő jött velünk szembe.
- Drágám érzed ezt?
- Ezt a szagot? Igen-válaszoltam csöppet rémültem..
-Ők is vámpirok. Nézd a vörös szemüket pont mint a tiéd.
- Igen látom.
Egyre közelebb jöttek láttam egészen nyugodtak voltak. Carlisle talán csak engem féltett, hogy hogyan fogok reagálni rájuk. Oda értek hozzánk és megálltak mire a férfi megszólalt.
- Szép jó estét önöknek. Maguk is fajtánk béli?
- Üdvözlöm. Igen mi is vámpirok vagyunk mint maguk.
- Igen észrevettük- helyeselte a nő.
- Én Carlisle vagyok ő pedig a barátnőm Esme.
- Esme üdvözlöm!- és kezet csókolt nekem.- Én Josh vagyok ő pedig a feleségem Eliza.
Olyan fiatalnak látszott a nő mintha csak éppen húsz éves lenne a férfi pedig meg ha már harmincon is túl lenne.
- Mi indulunk is viszlát Esme és Carlisle.
- Viszlát. mondtuk egyszerre Carlisleval.
- Hé Carlisle nem tartottad őket furának?
- Nem teljesen normális vámpirok voltak.
- Nem úgy értem hanem, hogy a nő mintha csak épp húsz éves lenne a férfi pedig már túl lenne a harmincon!
- Jaj Esme a vámpiroknál nincs ilyen szabály felőlük akár egy tizen éves és egy ötven éves is együtt lehet HA szeretik egymást!
- Értem de nekem igenis furcsa...
- Oké de mi menjünk tovább már nem sokára ott is vagyunk!
- De nem akarod elárulni, hogy hova tartunk?
- Nem meglepetés lesz!
Meglepetés? Annyira izgultam, hogy mi lehet. Oda értünk egy bokor elé.
- Na itt is vagyunk! Most drágám csukd be a szemed.
- Ugye nem fogok el esni?
- Dehogy én vigyázok rád édesem.
Megfogta a kezem és bementünk a bokorba. Inkább nem is hanem át rajta. Elengedte a kezemet és megszólalt:
- Kinyithatod a szemed!
Mikor kinyitottam megláttam, hogy előtte térdel és mindenhol gyertyák és ott áll Edward és akikről mesélt Carlisle Tanya,Kata,Irina, Carmen és Eleazar. Carlisle kezében egy doboz volt és benne egy csodaszép gyűrű. Elállt a lélegzetem. És a számhoz kaptam csak ámultam mikor meg szólalt lágy hangon:
- Esme Platt hozzám jössz feleségül?
Úristen megkérte a kezemet? Majdnem elájultam...
- Igen igen igen!!! és a nyakába ugrottam. A többiek hátul tapsoltak...
- Gratulálunk Esme és Carlisle én Carmen vagyok ő itt a párom Elezear és a clánunk többi tagja Irina, Tanya és Kate.
- Köszönjük örülök, hogy megismerhetlek titeket. Sokat halottam rólatok...
- Na csak ugyan de reméljük csak rosszat;) - szólt közbe Eleazer.
- Igen persze csak azt!
- Szia Esme én Tanya vagyok örülök , hogy megismerhetlek.:) ők a nővereim Kate és Irina.
2013. január 18., péntek
Kövi rész:)
Carlisle szemszögéből:
- Olyan gyönyörű, mint egy angyal*.*
- Igen Carlisle az ha nem lenne a tied akkor biztos rá hajtanék! mondta nevetve Edward
- Haha nagyon vicces vagy fiam!-és megcsóváltam a fejem.
-Igen az;)
- Mi ez a nagy nevetgélés?:D-kérdezte Esme mikor kijött a fürdőből.
- Semmi csak Edwardnak elég jó kedve van igaz fiam?
- Persze... Örülök, hogy együtt vagytok!:)
- Köszönjük Edward.Akkor nem veszed tolakodásnak, hogy bekötöztem hozzátok?
- Dehogy is érezd jól magad a mi "barlangunk"
Úgy láttam Edwardon, hogy nincs semmi baja azzal, hogy Esme életem szerelme ide költözött. Sőt különösebben még mintha örülne is.
- Olyan gyönyörű, mint egy angyal*.*
- Igen Carlisle az ha nem lenne a tied akkor biztos rá hajtanék! mondta nevetve Edward
- Haha nagyon vicces vagy fiam!-és megcsóváltam a fejem.
-Igen az;)
- Mi ez a nagy nevetgélés?:D-kérdezte Esme mikor kijött a fürdőből.
- Semmi csak Edwardnak elég jó kedve van igaz fiam?
- Persze... Örülök, hogy együtt vagytok!:)
- Köszönjük Edward.Akkor nem veszed tolakodásnak, hogy bekötöztem hozzátok?
- Dehogy is érezd jól magad a mi "barlangunk"
Úgy láttam Edwardon, hogy nincs semmi baja azzal, hogy Esme életem szerelme ide költözött. Sőt különösebben még mintha örülne is.
2013. január 15., kedd
5. rész
Esme szemszöge:
-Carlisle meg mutatnád a fürdőt, ahol meg tudok mosakodni?
-Először is beszéljünk meg egy fontos dolgot. Velünk maradsz vagy koborólni fogsz?
-Carlisle te rólad álmodtam minden este, te arcodra vágytam minden perceben szeretlek téged, veled maradok!♥- megöleltem olyan jól esett ki mondani ezt neki teljesen őszintén.
Ő felkapott és megpörgetett úgy ahogy eddig még senki sem éreztem, hogy szeret teljes szívéből és én is őt.
- Akkor megmutatnád nekem a fürdőt? Kéne valami tiszta ruha is..
Edwarddal egymásra néztek és elmosolyodtak, tudtam nekik nincsen női ruhájuk.
- Jó lesz egy ing és egy nadrág?- kérdezte sármosan Carlisle
- Igen persze.
- A mosdó a folyosón az utolsó ajtó.
- Köszönöm.:)
Megfürödtem, magamra csavartam a törölközőt és kimentem. Láttam, hogy megbámult Carlisle olyan fura érzés volt mint mikor a volt férjem megbámult, de mégis egy fokkal jobb!
- Itt a ruha :)
- Köszi akkor jövök is egy pillanat!
-Carlisle meg mutatnád a fürdőt, ahol meg tudok mosakodni?
-Először is beszéljünk meg egy fontos dolgot. Velünk maradsz vagy koborólni fogsz?
-Carlisle te rólad álmodtam minden este, te arcodra vágytam minden perceben szeretlek téged, veled maradok!♥- megöleltem olyan jól esett ki mondani ezt neki teljesen őszintén.
Ő felkapott és megpörgetett úgy ahogy eddig még senki sem éreztem, hogy szeret teljes szívéből és én is őt.
- Akkor megmutatnád nekem a fürdőt? Kéne valami tiszta ruha is..
Edwarddal egymásra néztek és elmosolyodtak, tudtam nekik nincsen női ruhájuk.
- Jó lesz egy ing és egy nadrág?- kérdezte sármosan Carlisle
- Igen persze.
- A mosdó a folyosón az utolsó ajtó.
- Köszönöm.:)
Megfürödtem, magamra csavartam a törölközőt és kimentem. Láttam, hogy megbámult Carlisle olyan fura érzés volt mint mikor a volt férjem megbámult, de mégis egy fokkal jobb!
- Itt a ruha :)
- Köszi akkor jövök is egy pillanat!
2013. január 13., vasárnap
4.rész
Carlisle szemszöge:
- Carlisle ki az a nő akire egyfolytában gondolsz?- kérdezte tőlem meg lepődve Edward.
- Hát az az igazság, hogy több éve el láttam egy fiatal hölgyet Esmének hívják. Olyan szép és gyöngéd volt. Bele szerettem de tudtam, hogy még csak tíz éves!- ennél a szónál Edwardnak ki kerekedett a szeme. De én tovább folyattam. -A lába tört el tudod meséltem, hogy nagyon egyik beteg se engedi, hogy segítsek nekik. Furának tartanak. De Esmén úgy láttam, hogy kifejezetten örült, hogy én láttam el. Azóta nem tudom ki verni a fejemből.
- Megértelek szerelembe estél.
- Igen de tudom eléggé nevetségesen hangzik.
- Meg kell mondanom igen, de teljes mértékbe megértem amin keresztül mész!
- Köszönöm fiam jól esik.
Este beindultam a munka helyemre. Gyalog mentem és tényleg lassan, gondolkoznom kellet egy kicsit. A Part mellet haladtam el mikor hirtelen megláttam a vízben valamit ami egy testhez hasonlított. Háton feküdt és a feje ki látszott. Oda mentem hátha él... Mentem és egyre közelebb értem láttam, hogy aki a vízben fekszik ki hűlten és sebesen az nem más mint Esme. Felvettem a kezemre és haza rohantam vele. Edward nem volt otthon gondolom vadászni ment. Lefektettem az ágyamra megnéztem volt még pulzusa nem gondolkodtam megharaptam alig bírtam megállni de sikerült. Ott ültem egész végig és magyaráztam neki , hogy mi is lesz belőle közben nyugtattam. Látszott rajta, hogy mennyire fáj neki jobban mint ahogy Edward mutatta ki. Mikor kezdett magához térni megjelent Edward is.
- Fiam sajnálom ő az a nő nem hagyhattam meghalni! Bocsáss meg h nem szóltam neked.
- Ne törődj vele megértem!
-Köszönöm.:)
- És mi lesz vele?
- Természetesen majd ő dönti el, hogy mit is szeretne.
-Értem de látom jobban szeretnéd ha veled vagyis velünk maradna.
- igen tökéletes lenne.♥
- Carlisle ki az a nő akire egyfolytában gondolsz?- kérdezte tőlem meg lepődve Edward.
- Hát az az igazság, hogy több éve el láttam egy fiatal hölgyet Esmének hívják. Olyan szép és gyöngéd volt. Bele szerettem de tudtam, hogy még csak tíz éves!- ennél a szónál Edwardnak ki kerekedett a szeme. De én tovább folyattam. -A lába tört el tudod meséltem, hogy nagyon egyik beteg se engedi, hogy segítsek nekik. Furának tartanak. De Esmén úgy láttam, hogy kifejezetten örült, hogy én láttam el. Azóta nem tudom ki verni a fejemből.
- Megértelek szerelembe estél.
- Igen de tudom eléggé nevetségesen hangzik.
- Meg kell mondanom igen, de teljes mértékbe megértem amin keresztül mész!
- Köszönöm fiam jól esik.
Este beindultam a munka helyemre. Gyalog mentem és tényleg lassan, gondolkoznom kellet egy kicsit. A Part mellet haladtam el mikor hirtelen megláttam a vízben valamit ami egy testhez hasonlított. Háton feküdt és a feje ki látszott. Oda mentem hátha él... Mentem és egyre közelebb értem láttam, hogy aki a vízben fekszik ki hűlten és sebesen az nem más mint Esme. Felvettem a kezemre és haza rohantam vele. Edward nem volt otthon gondolom vadászni ment. Lefektettem az ágyamra megnéztem volt még pulzusa nem gondolkodtam megharaptam alig bírtam megállni de sikerült. Ott ültem egész végig és magyaráztam neki , hogy mi is lesz belőle közben nyugtattam. Látszott rajta, hogy mennyire fáj neki jobban mint ahogy Edward mutatta ki. Mikor kezdett magához térni megjelent Edward is.
- Fiam sajnálom ő az a nő nem hagyhattam meghalni! Bocsáss meg h nem szóltam neked.
- Ne törődj vele megértem!
-Köszönöm.:)
- És mi lesz vele?
- Természetesen majd ő dönti el, hogy mit is szeretne.
-Értem de látom jobban szeretnéd ha veled vagyis velünk maradna.
- igen tökéletes lenne.♥
2013. január 12., szombat
3.rész
Esme szemszöge:
Már annyiszor elképzeltem,hogy a fűben játszom a kis fiammal és ruhákat hímezgetek neki ahogy a szemem láttára cseperedik fel.
Amikor már a 9. hónapban voltam az unokatestvéremék be vittek a kórházba hisz bármelyik percben megszülhetek. Mikor el érkeztek a fájások nem tudtam mire gondolni csak, hogy úton van a fiam! Mikor megszületett és a karomban tarthattam leírhatatlan érzés volt. Olyan ki csöppnyi és olyan aranyos.
- Hölgyem a fiának gond van a tüdejével!
- Mi hogy micsoda? az én fiam teljesen egészséges!
- Hölgyem most el kell vinnem az inkubátorba.
- Tessék. Siess vissza hozzám kincsem.-suttogtam a pici fiamnak és megpusziltam a fejét.
- Esme jól vagy?- kérdezte az unoka testvérem.
- Én igen de az orvosok azt mondják, hogy valami nincs rendeben a kicsikém tüdejével. Valamit biztos elnéztek.
Teltek a napok min a kettő nap ott voltam az inkubátor előtt és néztem hogy alszik, sír, mosolyog egyszerűen csodálatos volt minden míg a harmadik nap az orvos és a nővérke ébresztett fel.
- Akkor ez már végleges meghalt?
- Igen miss. sajnos igen!
- Nézze doktor úr ébredezik.
- Köszönöm miss elmehet!- Jó reggelt Esme hogy érzi magát?
Fél álomban voltam de annyi eljutott a tudatomig, hogy valaki meghalt.
- Köszönöm egyre jobban. Ki halt meg?
- Esme legyen erős, a fiának leállt a szíve tüdő fertőzést kapott!
- Mi, hogy tessék nem ez nem lehet engedjen meg kell néznem a fiamat!
- Ma hajnalban pontban négykor el távozott három órán keresztül próbáltuk vissza hozni de nem sikerült hét óra tíz perckor le kapcsoltuk a gépről.
- De olyan erős volt sose...- mondtam sírva
- Esme pszt ne sírjon nem lesz jobb!
Kettő hétig csak a szobámba ültem nem ettem alig ittam közel álltam az éhínséghez. Tudtam a fiam nélkül az életem egy semmi!
Hajnalban fel keltem és lementem a nagysziklához ott álltam a peremén és lepergett az éltem minden egyes része még mindig láttam Carlisle-t, ahogy a férjem bántalmaz és mikor először a kezemben tarthattam a fiamat. Nagy levegőt vettem elrugaszkodtam kitártam a karomat mintha repülni akarnak pedig inkább csak menekülni akartam az élet elől. Ugrottam egyet és be csuktam a szememet éreztem a bőrömön a hideg vizet és a lábamnál a hatalmas köveket. Már szinte nem éreztem semmit csak hogy el fogy a levegő míg erős fényt nem láttam és hogy valamin fekszek nem bírtam beszélni de a torkom iszonyúan égett. Sikítani akartam a fájdalom miatt de azt se bírtam csak fetrengtem kínzott a fájdalom! Valaki mintha beszélt volna hozzám, hogy semmi baj nem lesz meg hogy épp vámpír leszek. Kinyitottam három nap múlva a szemem és magam előtt láttam azt az arcot amire mindig vissza gondoltam tíz éves korom óta. Igen ő CARLISLE arca volt!
Már annyiszor elképzeltem,hogy a fűben játszom a kis fiammal és ruhákat hímezgetek neki ahogy a szemem láttára cseperedik fel.
Amikor már a 9. hónapban voltam az unokatestvéremék be vittek a kórházba hisz bármelyik percben megszülhetek. Mikor el érkeztek a fájások nem tudtam mire gondolni csak, hogy úton van a fiam! Mikor megszületett és a karomban tarthattam leírhatatlan érzés volt. Olyan ki csöppnyi és olyan aranyos.
- Hölgyem a fiának gond van a tüdejével!
- Mi hogy micsoda? az én fiam teljesen egészséges!
- Hölgyem most el kell vinnem az inkubátorba.
- Tessék. Siess vissza hozzám kincsem.-suttogtam a pici fiamnak és megpusziltam a fejét.
- Esme jól vagy?- kérdezte az unoka testvérem.
- Én igen de az orvosok azt mondják, hogy valami nincs rendeben a kicsikém tüdejével. Valamit biztos elnéztek.
Teltek a napok min a kettő nap ott voltam az inkubátor előtt és néztem hogy alszik, sír, mosolyog egyszerűen csodálatos volt minden míg a harmadik nap az orvos és a nővérke ébresztett fel.
- Akkor ez már végleges meghalt?
- Igen miss. sajnos igen!
- Nézze doktor úr ébredezik.
- Köszönöm miss elmehet!- Jó reggelt Esme hogy érzi magát?
Fél álomban voltam de annyi eljutott a tudatomig, hogy valaki meghalt.
- Köszönöm egyre jobban. Ki halt meg?
- Esme legyen erős, a fiának leállt a szíve tüdő fertőzést kapott!
- Mi, hogy tessék nem ez nem lehet engedjen meg kell néznem a fiamat!
- Ma hajnalban pontban négykor el távozott három órán keresztül próbáltuk vissza hozni de nem sikerült hét óra tíz perckor le kapcsoltuk a gépről.
- De olyan erős volt sose...- mondtam sírva
- Esme pszt ne sírjon nem lesz jobb!
Kettő hétig csak a szobámba ültem nem ettem alig ittam közel álltam az éhínséghez. Tudtam a fiam nélkül az életem egy semmi!
Hajnalban fel keltem és lementem a nagysziklához ott álltam a peremén és lepergett az éltem minden egyes része még mindig láttam Carlisle-t, ahogy a férjem bántalmaz és mikor először a kezemben tarthattam a fiamat. Nagy levegőt vettem elrugaszkodtam kitártam a karomat mintha repülni akarnak pedig inkább csak menekülni akartam az élet elől. Ugrottam egyet és be csuktam a szememet éreztem a bőrömön a hideg vizet és a lábamnál a hatalmas köveket. Már szinte nem éreztem semmit csak hogy el fogy a levegő míg erős fényt nem láttam és hogy valamin fekszek nem bírtam beszélni de a torkom iszonyúan égett. Sikítani akartam a fájdalom miatt de azt se bírtam csak fetrengtem kínzott a fájdalom! Valaki mintha beszélt volna hozzám, hogy semmi baj nem lesz meg hogy épp vámpír leszek. Kinyitottam három nap múlva a szemem és magam előtt láttam azt az arcot amire mindig vissza gondoltam tíz éves korom óta. Igen ő CARLISLE arca volt!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)